A Pénzcentrum.hu olvasójának újabb mávos kalandját kaptuk meg. Ezúttal is hasonló a történet, mint az olvasó korábbi leveléből írt blogunkban. Elmúlt ugyan a tél és a hideg, de a konfliktus nem csillapodott nyugdíjasok és diákok között. Csak a MÁV röhög talán, aki kétszer ad el egy helyet az InterCity-ken?
„Át kell adni az időseknek a helyet? IGEN! Ha fizettünk az ülőhelyért a vonaton, leülhetünk oda? Nem, ha egy nyugdíjas gyorsabb volt! Ez történt egy csajjal úton hazafelé a MÁV-val. A lány (aki mellesleg csinos) Ceglédről ment haza Nyíregyháza felé, ami három óra negyven perc késés nélkül. Ritkán nem késnek a vonatok! Nyugdíjas néni, aki az ő helyét elfoglalta, viszont hamarabb szállt fel, még pesten, ő nem tudom hova ment, világot lát, unokát látogat, ki tudja? A lényeg, hogy neki nincs helyjegye, ami ugye még 62 fölött sem árt az IC-ken. Bár ezen a vonalon lehetetlenség beszerezni azt pénteken. Legalább 2 nappal indulás előtt kell jegyet foglalni. Ez a MÁV hibája, nem a nyugdíjasé. Bár 20 perc múlva jönne a gyors, ami szinte üres, max büdös.
Minden tiszteletem a nyugdíjasoké! Meg is érdemlik, Ő is feltalálta magát helyjegy nélkül is, le is ült egy szabad székre büszkén, majd a kallernek kifizette a pótdíjat (940 ft) is és véglegesen letudottnak érezte a dolgot. A csinos lány Cegléden felszállt, kereste a 23-as kocsi 76-os székét. Ahol addigra a kivételesen üzemelő (majd a nyári 45 fokban tuti bekrepáló) légkondi friss levegőjétől kicsit be is bóbiskolt a néni. Így talált rá és a székére a csaj, kezdetét vette az erkölcsi és morális dilemma.
Már az elején is félve kérdezte meg a nénit, hogy nem ült-e véletlenül rossz helyre? …nem igazán akarta zavarni és felkelteni. A néni itt belekezdett: mutatta a 900 valamennyiért vásárolt pótjegyét, hogy ő bizony jogosult a helyre, meg egyébként is ugyebár. A lánynál lévő helyjegy nem igazán érdekelte, maga részéről megint csak letudottnak érezte az ügyet, bóbiskolt hát tovább. Kalauz nem nagyon járt egy ideig, így a lány egyedül maradt a panaszával és a gondolataival. Nem igazán érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy 100 ember előtt felállíttasson egy 70 éves öreg nénit, akármennyire is igaza lenne. Mivel egyik srácnak sem tetszett annyira, hogy 3 órát álljanak helyette, kikényszerült a folyosóra. Ahol maradt is mindvégig, még a kalauznak is megmutatta a jegyét ellenőrzésre, minden panasz nélkül. Állt kint mindvégig (erkölcsi győztesen?), legalábbis addig, amíg én le nem szálltam. Talán így nyert valamit mindenki. A néni kipihente magát, a lány „átadta” a helyét az öregnek, a MÁV egy széket kétszer adott el!”
Már az elején is félve kérdezte meg a nénit, hogy nem ült-e véletlenül rossz helyre? …nem igazán akarta zavarni és felkelteni. A néni itt belekezdett: mutatta a 900 valamennyiért vásárolt pótjegyét, hogy ő bizony jogosult a helyre, meg egyébként is ugyebár. A lánynál lévő helyjegy nem igazán érdekelte, maga részéről megint csak letudottnak érezte az ügyet, bóbiskolt hát tovább. Kalauz nem nagyon járt egy ideig, így a lány egyedül maradt a panaszával és a gondolataival. Nem igazán érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy 100 ember előtt felállíttasson egy 70 éves öreg nénit, akármennyire is igaza lenne. Mivel egyik srácnak sem tetszett annyira, hogy 3 órát álljanak helyette, kikényszerült a folyosóra. Ahol maradt is mindvégig, még a kalauznak is megmutatta a jegyét ellenőrzésre, minden panasz nélkül. Állt kint mindvégig (erkölcsi győztesen?), legalábbis addig, amíg én le nem szálltam. Talán így nyert valamit mindenki. A néni kipihente magát, a lány „átadta” a helyét az öregnek, a MÁV egy széket kétszer adott el!”
