Utólag könnyű okosnak lenni, azonban már egyértelmű, hogy az alábbi, tavaly ősszel megtörtént eset kimenetelét nem lehet teljes egészében a szerelőre kenni. Okos ember más kárán tanul, így a kedves blog-olvasók a kommenteket ide, a hasonló történeteiket pedig a blog@penzcentrum.hu címre küldhetik...

Párommal egy lakótelepi lakásban lakunk, ahol egy önkormányzati rendelet miatt le kellett szerelni a folyósón található rácsokat, mivel azok egy esetleges lakástűz esetén igencsak megnehezítik a mentést és az oltást. Így viszont igen csupasznak és a betörőkkel szemben védtelennek éreztük magunkat, elhatároztuk, beruházunk egy biztonsági ajtóba, hiszen az nem csupán védelmet nyújt, de legalább a folyosóról beszűrődő zajt és cigarettafüstöt (! Igen, nálunk az is van…) tompítja.

Néhány nap alatt sikeresen ki is választottuk az egyik barkács-áruházban éppen akciósan kapható biztonsági ajtót. Válogatás közben sikerült is megbeszélnünk az egyik alkalmazottal, hogy beszereli az ajtót, hiszen már több alkalommal is tett ilyet. Az időpont-egyeztetés miatt telefonszámot cseréltünk.

Mivel párommal mindketten dolgozunk, s az ajtót minél hamarabb szerettük volna – tárolási lehetőség híján – beszereltetni, ezért úgy döntöttünk, egyik ismerősünket kérjük meg, legyen otthon a körülbelül 4 órás beszerelés során, felügyelje a munkálatokat. Mint utóbb kiderült, sajnos mi is, ő is tájékozatlanok voltunk beszerelés-ügyileg.

A „szakember” ugyanis első körben kevés PUR-habot hozott, ami aztán vásárlás után sem lett elég, vagyis a csend és a füstmentesség illúziója elveszett. Ez még kisebb baj, mert ezt egy kis barkács-kedvvel rendelkező laikus is tudja pótolni.

Az már nagyobb gond, hogy nem jól igazította be az ajtót, így azt nem lehet kettőre zárni. Akkor annyit mondott az ismerősnek, hogy másnap utánajár a zárcserének, mert ő azt állította, hogy az hibás, s ezért nem záródik. Átadta a szerelőkulcsot, s a rendes kulcsokat is, mi pedig használatba vettük az ajtót. Mint kiderült, ezt nem lett volna szabad, ugyanis a szerelőkulcsos beállítás után, ha rendes kulccsal használjuk az ajtót, az teljes átvételnek számít, ráadásul utána már nem is lehet állítani rajta.

Mondanom sem kell, a beszerelést elvégző „úriember” azóta sem jelentkezett. Mi sem hagytuk annyiban a dolgot, hiszen a telefonszáma megvan. Ha számkijelzéssel hívtuk, természetesen nem vette fel, a számkijelzés letiltásával azonban még egyszer sikerült elérni, ám ekkor állítólag egy műtét után kórházban feküdt, azt ígérte visszahív, de persze ez azóta sem történt meg.

Elmentünk a barkácsáruházba is, hogy érdeklődjünk az alkalmazott felől, ekkor derült ki, hogy mikor elígérkezett hozzánk, már akkor tudta, hogy kirúgás/felmondás miatt már nem dolgozik ott tovább. A már csak a slusszpoén, hogy az ajtó kilincse anyaghibás, s ezért eltörött...
 

 

Érdekesnek találod ezt a történetet, de van sajátod is? Küldd a blog@penzcentrum.hu címre, hogy mások is tanulhassanak (és persze szórakozhassanak)!