Történt pedig, hogy az Auchanban még decemberben vásároltam egy 500 gigabyte-os maxell külső winchestert, amely január első hetében, miután minden lényeges adatomat kb. 200 giga mennyiségben sikerült rajta elhelyeznem beadta a kulcsot. Gyakorló vásárlóként egyből elfogott a gyomorgörcs, mert, bár afelől nem volt kétségem, hogy visszaveszik (ez részint elhamarkodott megállapítás volt), de hogy szerzem meg az adataimat róla?

 

A munkahelyemen az IT-s kolléga felajánlotta, hogy megteszi amit lehet, de így nem nyúlhat hozzá, mert akkor oda a garancia. A feladat tehát adott volt, vissza kell vinnem a kütyüt és el kell magyaráznom a vevőszolgálaton, hogy én ezt visszahoztam, de még elvinném egy kis időre, amíg a rendszergazdáink kezelésbe veszik, és utána megint visszatérek vele. A mission impossible zenéjére, a nyuszika és létra keserédes viccét mondogatva magamba tértem hát be a budaörsi vevőszolgálatra, ahol rendkívül szolgálatkész és a problémám iránt fogékony Auchan alkalmazottak gyakorlatilag első szóra kezelték a problémámat, a blokk hátára pecséttel rá is írták, hogy az adatok mentési kísérletét követően visszaveszik tőlem a meghibásodott terméket.

 

Ollé! Vissza a munkahelyre, ahol nagy szerencsémre az IT-s kollégának sikerült mentenie az adataimat. A munkahelyem Óbudán van, ezért gondoltam Auchan-Auchan, egyszerűbb oda visszavinnem. Persze előtte azért még telefonáltam a budaörsi Auchanba, hogy lehetséges-e ilyet, ahol egy nagyon készséges hölgy megnyugtatott, hogy persze, hisz egyazon cégről van szó. Pont erre gondoltam én is.

 

Munka után át is mentem, ahol a teljes értetlenség és papagáj-effektus várt rám egy „8-tól 17:00-ig dolgozom” mentalitású hölgy személyében. Mondta, hogy menjek be a 13. kerületben a x utca y szám alá, ott a maxell forgalmazója, és majd ők kezelik az ügyet. Én mondtam neki, hogy nem a maxell forgalmazójától vásároltam az eszközt, hanem tőlük, ezért nem látom, hogy miért kellene nekem utazgatni a városban (ráadásul vélhetően munkaidőben, hiszen ezek a forgalmazók a legritkább esetben tartanak fenn egy non-stop vevőszolgálatot).

 

Ekkor jött a magyarázat, miszerint a maxellesek küldtek nekik egy faxot, ami szerint a korábban vázolt eljárásrend az irányadó. Én megköszöntem, hogy betekintést nyerhettem két ilyen nagy társaság levelezésébe, és ismét megemlítettem neki, hogy a terméket az Auchantól (tőlük) vásároltam, a blokk hátán pecséttel megerősítve az áll, hogy a terméket visszaveszik tőlem, de ő továbbra is csak utamra akart engedni. Előkerült a Gyalog galopp klasszikus mondata: „Nincs itt valaki más, akivel beszélhetnék?” Természetesen nem volt. A nő mondta, hogyha akarom, vigyem vissza a budaörsibe, ő nem fogja visszavenni, majd végül azzal rázott le, hogy ők maximum postázni tudják, de annak van egy átfutási ideje… Csatát vesztettem, és nem egy idegsejtet. Ha nem telefonálok előtte, akkor talán azt mondom, hogy árnyékra vetődtem, de így nagyon dühítő volt.

 

Pár nap elteltével sikerült ismét kijutnom a budaörsi áruházba, ahol továbbra is készségesek voltak, és szó nélkül visszavették a mobilwinchestert, kifizették a vételárát. Az Óbudán elhárító pajzsként használt faxra nem mertem rákérdezni, nehogy végül ismét utamra eresszenek. Azt viszont megkérdeztem, hogy Óbudán valóban vissza kellett volna-e venniük a terméket, és megint igenlő választ kaptam. Amikor erre mondtam, hogy elhajtottak, csak bólogattak és hozzátették: tudjuk, nem először hallottuk ezt. Hogy az Auchant mi vezeti arra, hogy eltérő szemléletet honosítson meg különböző áruházaiban, az nagy kérdés. Nem hiszem, hogy a kiskereskedelemben bármennyire is előremutató lenne a „jó zsaru – rossz zsaru” felállás. Mint egyszerű fogyasztó jelzem, hogy én ugyanazt a márkázást látom mindkét áruháznál, ezért ha az egyik helyen kellemetlenség ér, akkor a szememben lejáratott márka másik egységében már nem fogok szerencsét próbálni. Remélem, hogy a budaörsi kollégákon túl az óbudai hozzáállásról most mások is hallanak, és a jövőben nem kényszerítenek majd másokat is felesleges kilométerek megtételére.